XI. Adria Rally, Pula
2010. június 11-18
Az idei Adria Rallyt horvát kempinges barátaink Istria fővárosában, a kellemes
klímájáról és a csodálatos természeti környezetéről ismert Pulában tartották. A
találkozó folytatásaként Umagban került sor az idei világtalálkozóra. Mivel a
találkozó ideje alatt még tartott az iskola idő, ezért várható volt, hogy emiatt
többen maradnak távol.
Jelentkezni a rendezvényre az MHKK-nál vagy közvetlenül a horvát rendezőknél
lehetett. Kedvezményes részvételi díjat nem a klubtagsággal, hanem az időben
történő jelentkezéssel lehetett elérni.
A május-júniusban állandósult esős, árvizes, barátságtalan időt már az odautazás
alatt is kellemes napsütés váltotta fel. Megérkezvén Pulára, a Stoja
városrészben a hasonló nevű kempingre könnyen rá lehetett találni. Mi egyénileg
jelentkeztünk a rendezvényre. Érkezés után a recepciónál nevünket bemondva,
máris megmutatták a térképen, hogy hová szállásolták a magyarokat, és azt, hogy
melyik a mi parcellánk. Nagyon szép helyen, a tengerparthoz közel, kellemes
árnyékot adó fák alatt volt a kijelölt hely. Örömmel köszöntöttük a korábban
érkezett ismerősöket, majd megpróbáltunk a lejős, köves terepen vízszintesen
helyet foglalni, amely művelet itt többnyire mindenkinek gondot okozott.
A jelentkezők azonosítása nem volt ilyen egyszerű a magyarok soraiban, mivel az
később kiderült, akik az MHKK-nál jelentkeztek, azok többsége nem szerepelt a
recepciónál lévő listán. Félő volt, hogy emiatt a magasabb díjat kell majd
fizetni, de szerencsére a horvát nyelvet remekül beszélő, segítőkész Somodi Laci
és kedves felesége Jolika elintézték, hogy eltekintsenek ettől az adminisztratív
hiányosságtól.
A rendezvény megnyitója kedves kis ünnepség keretében zajlott le. Szólt a zene,
sült apróhalat citrommal, kenyérrel és borral kínálták a házigazdák. Közben
jöttek a résztvevő nemzetek résztvevői, többnyire egységes öltözékben,
jókedvűen. Különösen a lengyelek egységes megjelenése, vidám, zászlós
felvonulása aratott sikert. Mi magyarok sajnos kivételek voltunk. Elszigetelt
kis csoportokat alkottunk. Nem is ismertük egymást, és sajnos ugyanezt lehetett
elmondani a találkozó végén is. Az MCCC megyei szervezeteinek megszüntetését
követően megalakult több kis klub inkább az elkülönülést, mint az egységet
szolgálja. Bár létrejött a MAKEOSZ, amely több szervezetet hívatott összefogni,
illetve a hazai kempingesek képviseletét ellátni, főleg a külföldi rendezvények
során, de ennek a helyszínen semmi látható jelét nem tapasztaltuk.
A kemping a várostól 4 km-re volt. Busszal vagy kerékpárral kényelmesen lehetett
odajutni. Pula gazdag történelmi örökségekkel rendelkezik, pl. egy teljes
valójában pompázó római amfiteátrummal, amelyet az I. században építettek és ez
a világ 6. legnagyobb, ma is álló arénája. Sergius diadalíve az Aranykapu, amely
Kr.e. 31-ben épült, a városkapuval szemben fekszik, szinte bejáratként szolgál
Pula óvárosának szűk utcáiba. A Herkules kapu, amely Pula legrégibb kapuja az I.
század közepéről. Nevét a város patrónusáról, Herkulesről kapta. Augustus
temploma, amelyet az I. században építtetett Róma akkori császára a római
Mars-templom mintájára, továbbá a városháza, a Podesta palota, a Mária
Mennybemenetele Székesegyház és még további, jó állapotban megmaradt római
építménnyel. Itt volt a XIX. századtól az I. világháborúig az Osztrák-Magyar
Monarchia haditengerészetének központja.
Az idő egész héten nagyon kedvező volt. Naponta 3-4 szer fürödtünk a part menti
védett öbölben, amely olyan csendes volt, hogy alig-alig fodrozódott rajta a
víz. A vízpart kisebb-nagyobb kövein átbukdácsolva néhány méter után máris
lehetett lubickolni. Befelé menet kicsit sportos volt, de az első lebukás után
már kellemesen simogatóvá vált. Csodálatos érzés a sós tengervízben fürödni. A
víz fenntart, alig kell hozzá egy keveset mozogni. A parton zuhany várt a sós
víz lemosására, bár Jolika azt mondta, hogy minél tovább magunkon kell tartani a
sót, mert gyógyító, fiatalító a hatása. Minden nap ragyogóan sütött a Nap, az
eső csak egy éjszaka esett, de szerencsére a föld beszívta a vizet, nem maradt
sár utána.
Debreceni kempinges barátainkkal a közös főzés élménye most sem maradt el.
Janika paprikás krumplit, Csaba slambucot, András pásztor tarhonyát, Évike
lángost készített. Sörrel, borral, pálinkával locsolgattuk a finomságokat,
köszöntöttük még a felkelő, a fent mosolygó és a lenyugvó napot is. Reggelenként
zenés torna volt Janika aktív részvételével, amelyet Pintér Jóska egyszer
megtekintett, de a részvételre már nem vállalkozott.
Csütörtök este a rendezők búcsúestre hívták a jelenlévőket. Süteménnyel és pohár
itallal kínáltak meg mindenkit. Itt köszöntötték nagy tisztelettel a 100 éves
magyar kempinges Laci bácsit, aki németül válaszolva köszönte meg a
jókívánságokat. Szólt a zene, kezdődött a tánc. Sajnos nem tartott sokáig, mert
az időközben eleredt eső szétzavarta az ünneplést. Hazaküldős lett az idő.
Másnap a többség útra kelt. Volt, aki utazott tovább Umagba, mások pedig
hazafelé vették az irányt.
Katona Júlia